A nevelőapám és a költözés

Mikor Pétert megismertem 3 éves lehettem, de mikor megláttam nem gondoltam volna, hogy majd egyszer ő lesz édesanyám második férje Apa után.(ám erről majd később árulok el részleteket) Kinézetre teljesen átlagos volt, bár kissé elhízott.(nagyon minimális mértékben) Kedves volt és figyelmes, de ezek mellett iszonyatosan szigorú. Mondjuk nem értettem soha, hogy egy kisgyereket miért kell ilyen keményen nevelni, mint ahogy ő tette, de nem én voltam a nevelőapuka.(a következő részben elárulom h nevelt engem) Már megint elkalandoztam,tehát térjünk vissza az eredeti témára. Mikor megjelent nem kedveltem túlságosan, mert nem akartam Anyán osztozkodni, úgy gondoltam ő csak az enyém. Meghát a szigorúsága miatt nem is volt túl szimpi, meghát ki ő, hogy megszabja nekem mit tehetek és mit nem?! Azonban mindezektől függetlenül Anya nagyon szerette őt és ezt próbáltam lelki szemeim előtt tartani, már amennyire ez lehetséges volt három éves fejjel.. Egy napon Anya kijelentette,hogy elköltözünk Péterhez és eladjuk a lakásunkat. Ilyenkor már kb. 5 éves lehettem,de OMG. Nagyon szomorú voltam, ugyanis itt kellet hagyni az óvódát, a barátaimat és a fővárost, és leköltöztünk Tóalmásra, egy picike faluba, tehénszar szaggal, tönkrement utakkal, semmi baráttal és természetesen Péterrel....

A válás

Nem is tudom, hogyan, mivel kezdjem a történetem. De a legjobb lesz, ha a kezdeteknél. Először is Tamásnak hívnak, 1996. januárjában láttam meg a napvilágot egy no name kórházban, Békéscsabán. Apukám és anyukám még fiatalok voltak, szerették egymást. Apukám helyes srácnak számított, anyukám inkább karakteres mint szép, ám az évek során egyre szebb lett ő is. De ez mit sem számít, térjünk vissza a lényegre. Mikor megszülettem, apukám egy éves koromig teljesen normálisan viselkedett, jó apa volt, szeretett és foglalkozott velem. Ám egyszerre (nagyon rövid idő alatt) teljesen megváltozott. Elkezdett játékgépezni és több pénzt vitt el hazulról, mint amennyit hozott a háznak... Ezért hamarosan kb. 1.5 éves lehettem és elváltak a szüleim... Anyukám az imént leírt verziót mesélte nekem, hogy ezért válltak el. Apukám szerint Anya otthagyta őt egy pénzesebb paliért és ő csak úgy ki lett dobva otthonról...Én inkább Anyának hittem, de szerintem egyikőjük sem mondta el az igazságot teljes mértékben. Miután elváltak engem a bíróság Anyának ítélt és hamarosan Budapestre költöztünk. Egy bő 1.5 évig édeskettesben tengettük mindennapjainkat, amikor egyszerre belépett egy harmadik ember az életünkbe: Péter, a nevelőapám.